Október 16-án, két napra, vendégeink érkeztek Mohácsról. Tizenöt diák és kettő tanár, Brozovácz Istvánné Gyurok Anna és Erdélyiné Jandruk Anita, a mohácsi Széchenyi István Általános Iskolából. A tanárnők vezette diákcsoport tereptanítása, csütörtök délelőtt kezdődött, amikor is három osztályra bontva óralátogatáson vettek részt. Mirta Pilić, Vesna Rakić és Andrea Lendrec teljesen bevonták a vendégdiákokat is a óra folyamatába. A diákoknak kérdezni és felelni kellett horvát nyelven, ami anyanyelvi környezetben nem is olyan könnyű feladat. Sok bátorság és magabiztosság kell hozzá. Tanárként a legjobban örülök annak, hogy valahány diákom láthatta a nyelvtanulás előnyeit.

16. listopada, su nam iz Mohača stigli gosti. Petnaest učenika i dvije učiteljice Brozovácz Istvánné Gyurok Anna i Erdélyiné Jandruk Anita iz Széchenyi István Osnovne Škole. Terenska nastava naših gostiju je počela u četvrtak kada su podijeljeni na tri skupine u razredima slušali nastavu na hrvatskom jeziku. Mirta Pilić, Vesna Rakić i Andrea Lendrec su u potpunosti uključili učenike u nastavu. Gosti su mogli pitati i odgovarati na pitanja. Kao nastavnik me posebno raduje da je nekolicina mojih učenika vidjela prednost učenja jezika.

A csütörtöki napot kirándulással folytattuk. Ellátogattunk Izsépre a sokac házba, ahol Boban Đurić végigvezetett nagyanyja házán mesélve a régi szokásokról, tárgyakról és életformáról.

Nakon nastave smo otputovali do Topolja, do šokačke kuće, gdje nas je dočekao Boban Đurić. On nas je proveo kroz kuću svoje bake pričajući o životu svojih predaka i o predmetima koje su koristili.

Innen továbbutaztunk Kiskőszegre, ahol az Emlékmúzeumban már várt Balatinac Éva történelemtanár, aki röviden összefoglalta azokat a háborús emlékeket, amelyek a 1944-es kiskőszegi csatához fűződnek.

Poslije toga smo otputovali do Batine na Spomenik, gdje nam je Balatinac Eva pričala o događanjima iz 1944. godine, vezana uz batinsku bitku.

Visszautazva Pélmonostorra, a vendégeket már várta Juliskanéni a finom vacsorával a Magyar Házban, ahol töltötték az éjszakát.

Nakon čega smo se vratili U Beli Manastir u Mađarsku kuću udruge SMU-MESZ, gdje su gosti proveli noć. Tu nas je već čekala teta Julijana sa finom večerom.

Másnap a délelőtti óralátogatás után elsétáltunk a Hrvatska žena egyesületbe, ahol Marija Keler és Marija Sičajmov bemutatták a horvátországi Baranyát. Meséltek a Duna- és Dráva menti sokacokról, azok népviseletéről és a népviseletek elkészítésének bonyolult folyamatáról.

Slijedeći dan nakon prijepodnevne nastave smo se uputili u udrugu Hrvatska žena. Tu su nam Marija Keler i Marija Sičajmov pričale o hrvatskoj Baranji, o podravskim i podunavskim šokačkim nošnjama i o njihovoj istančanoj izradi.

Elbúcsúzva a kedves hölgyektől siettünk a Városi Könyvtárba. Itt fogadott minket Rabbi Zsolt, aki kvízkérdésekkel lepett meg minket. Bemutatta a könyvtár állományát, érdekességként pedig megmutatott egy Braille-írással írt könyvet.

Poslije toga smo se uputili do Gradske knjižnice gdje nas je dočekao Rabbi Zsolt sa kviz pitanjima o knjižnicama. Nakon što nas je proveo kroz knjižnicu nam je pokazao knjigu pisanu Brailleovim pismom.

Innen a Baranyai Júlia Népfőiskolát látogattuk meg. Sipos Zsivics Tünde bemutatva a tárlatot mindenkinek egy-egy magyar-horvát szótárt ajándékozott. Érdekes volt látni, hogy nincs nagy különbség a régi magyar és sokac házak között.

Put  smo nastavili do tradicionalne mađarske kuće i muzeja Baranyai Júlia, gdje nas je dočekala Sipos Zsivics Tünde. Nakon što nam je pokazali izloške, nam je svakom poklonila po jedan mađarsko-hrvatski riječnik.

Visszatérve a város központjába megpihentünk az egyik kávézóban.

Na povratku smo stali kod Ise na kolače.

A 17:00 óra gyorsan eljött és el kellet búcsúzni a vendégeinktől. Várjuk őket vissza jövőre!

Rastanak je brzo došao ali očekujemo naše goste i slijedeće godine.